A gonosz halottak felkelése X-es besorolást kapott a hazai korhatárbizottságtól, ezért nem került itthon bemutatásra mozikban. 2023. június 23-tól viszont megtekinthetjük az HBO Maxon. Az angol mozis premier idején íródott kritikánkban fejtjük ki, hogy miért érdemes.
Még több erről...:
- Van visszaút a halálból a Star Warsban?
- Kiderült, mit csinált Nick Fury az Ultron kora és a Végtelen háború között
- A Bosszúállók 4. kiszivárgott új promóképei szerint a csapat meglátogathatja a [SPOILER]-t
A Gonosz halott bő négy évtizedes történelme minden, csak nem szokványos. Sam Raimi aprópénzből és féktelen kreativitásból felépített klasszikusát egy már nagyobb költségvetésből készült folytatás / újragondolás követte, majd az addigra már komoly rajongótábort magáénak tudó franchise tett egy inkább a komédiára, semmint a horrorra építő időutazást a középkorba, ahol Ash, a széria főhőse a halottak egész seregével küzdött meg. Kiadós pihenő után támadt fel halottaiból a franchise, amikor Fede Alvarez a szériára jellemző humort teljesen hátrahagyva, a vérontást viszont a maximumra pörgetve látogatott el újra az erdei faházba, tető alá hozva minden idők talán legbrutálisabb stúdiófilmjét. Ennek már tíz éve, így éppen ideje volt, hogy a Gonosz halott történetében új fejezetet írjon valaki, de vajon maradt-e még szufla ebben az elpusztíthatatlannak tűnő szériában?
Az Evil Dead Rise címre hallgató új felvonás egy merész húzással hátat fordít a baljós erdei környezetnek, és Los Angeles egy lebontásra váró épületébe helyezi át a cselekményt. A történet főszereplői a három gyermekét egyedül nevelő Ellie (Alyssa Sutherland) és húga, Beth (Lily Sullivan), akik a tömbház egy lakásában találkoznak újra hosszú idő után. Az esős éjszakát egy földrengés rázza fel, az épület megrepedt alapzata pedig egy városi legendának hitt pincére nyit ajtót, ahol egy 100 évvel korábbi vérontás mementói várták, hogy valaki rájuk leljen. Ellie kíváncsi fia magához is vesz egy baljós külsejű könyvet és néhány bakelitlemezt, melyeken nem csak a démoni esemény beszámolója, de egy ősi átok is hallható. A lemezt lejátszva a család akaratlanul életre hív egy gonosz szellemet, ami Ellie testét megszállva hozzálát egyetlen küldetéséhez - hajnalra mindenkinek meg kell halnia a lakásban.
A történet sarokpontjai ismerősek. Újfent előkerül a Holtak Könyve, újfent elhangzik a démoni erőket elszabadító ige, ami újfent megszállja sorban a történet szereplőit. Lee Cronin (A gyermek) író-rendező azonban nagyjából minden más ismerős elem alól kihúzza a szőnyeget, teszi mindezt olyan tiszteletadással, hogy a franchise rajongói várhatóan nem győzik majd megnyalni mind a tíz ujjukat. Önmagában az elhagyatott faház környezetének hátrahagyása merész húzás, ám a helyszínváltásnak van egy ennél is fontosabb aspektusa - most először fordul elő, hogy nem a történet szereplői zarándokolnak el a vérontás helyszínére, hanem a vérontás csönget be hozzájuk. A meghitt, családi otthon mészárszékké alakulása sajátosan hátborzongató ízt kölcsönöz az eseményeknek. És ha már család...
Cronin egészen beteg, és nem kevésbé bátor újítása, hogy egy baráti társaság helyett vérköteléken osztozó családtagokat tesz meg történetének áldozataiul. Bár a korábbi felvonásokban is előfordultak testvéri viszonyok, aligha létezik dermesztőbb gondolat annál, hogy egy démon által megszállt anya a saját gyermekei vérére szomjazik. Illúzióink egy másodpercig se legyenek - ez a kötelék nem jelent menedéket a szereplők számára, sőt, a "senki nincs biztonságban" elvére kevés horrorfilm forgatókönyve épített ilyen mértékben.
A forgatókönyv - noha egy, a klasszikus első rész előtt mélyen fejet hajtó, pillanatok alatt vérontásba csapó felütéssel indít - kényelmesen elidőzik a karakterek és a köztük lévő viszonyrendszer felépítésével, ami később alaposan meghálálja magát. Cronin ugyanis pontosan érti, hogy a Gonosz halott lényege a változatos mészárlásokban, az egészen elképesztően ördögi szellemek ádáz játékaiban rejlik, ám a széria történetében most először kidolgozott, kész karakterek és mély dráma várják a démonok érkezését. Alvarez is erre tett kísérletet, amikor tíz évvel ezelőtti feldolgozásában egy a drogokról leszokni próbáló fiatal nőt, és az őt ebben támogató baráti társaságot tette meg szereplőiül, Cronin viszont erre is rátesz még néhány lapáttal. Aggodalomra azonban semmi ok, mindez nem megy a vérontás kárára, az író-rendező ugyanis ezen a fronton is padlóig nyomta a pedált.
A tíz évvel ezelőtti, megkérdőjelezhetetlenül brutális feldolgozás után jogosan gondolhatnánk, hogy innen már nincs tovább, és bizonyos értelemben az Evil Dead Rise vissza is vesz a vérfürdőből, legalábbis annak abszurditásából. Helyette viszont olyan - szó szerint - húsba vágó jelenetekkel hozza a frászt a nézőre, melyektől egy darabig biztosan lámpafénynél alszunk majd. Ez pedig óriási szó ma, amikor egymást érik a vérgőzös horrorfilmek, és azt gondolhatnánk, mindent láttunk már. Aztán előkerül néhány olyan, egészen hétköznapi tárgy, mint egy borospohár vagy egy sajtreszelő, és villámgyorsan rájövünk, hogy nem feltétlenül kell láncfűrész vagy sörétes puska ahhoz, hogy összerezzenjünk a moziszékben. Ez persze nem jelenti azt, hogy az említett tárgyak ne jutnának legalább olyan kiemelt szerephez a cselekmény során, mint a korábbi felvonásokban - az a bizonyos láncfűrész például egy olyan dolgot aprít majd miszlikbe a szédítően feszült finálé során, amire a legmerészebb rémálmainkban sem számítottunk soha.
Tartogat tehát meglepetéseket bőven az Evil Dead Rise, még ha időnként bele is szalad néhány jól ismert megoldásba. Cronin mintha játszana is velünk ezekkel a húzásokkal, sokszor ugyanis egy unalomig ismételt klisére húz valami egészen merészet, alaposan átverve ezzel a nézőt. A Sikolyhoz hasonlóan a film pontosan tisztában van a horror szabályrendszerével, amiből egy egészen sajátos, a zsánerhez képest ellentmondásosan önfeledt játék keletkezik a film és a néző között. Az önfeledtségről nem mellesleg a film meglepően fekete humora is gondoskodik, mert bár a Raimi jegyezte trilógiára jellemző komikus elemek nem térnek vissza, a tíz évvel ezelőtti felvonás komolysága is a múlté.
Feltétlenül szót érdemel a szereplőgárda, akik között ugyan a korábbi részekhez hasonlóan ezúttal is hiába keresünk nagy neveket, alakításukra nem lehet panasz. Alyssa Sutherland hátborzongató a húrt minden eddiginél tovább feszítő démon által megszállt anya szerepében, a gyermekeket rendre megtévesztő mosolyát és hangjátékát jó darabig nem tudjuk majd lemosni magunkról. Legalább annyira helytáll Lily Sullivan is, aki a történet során fokozatosan kényszerül magára vállalni a harcos amazon szerepet. Mire a finálé során, tetőtől talpig véresen magához veszi a láncfűrészt, már legalább annyira szorítunk érte és ámulunk rá a vásznon, mint tettük azt Ash esetében. A mindössze tíz esztendős Nell Fisher (Kassie) ritka kincs, figurája borítékolhatóan a rajongók szívébe zárja magát. Tinédzser testvérei (Morgan Davies és Gabrielle Echols) pedig, noha kissé álmosítóan kezdenek, a cselekmény egy-egy pontján a lelküket is kidolgozzák, amikor karaktereik az elszabadult szellemek jóvoltából új szerepkörbe kerülnek.
Az új helyszínből Dave Garbett operatőr préseli ki a maximumot, a cselekménynek helyt adó lakás szűk terei éppen annyira hátborzongatóak, mint a jól ismert kunyhó nyirkos, dohos, nyikorgó ajtajai voltak. A filmben a technológiának ugyan nem sok szerep jut, Cronin forgatókönyve mégis ügyesen használja fel az akadozó liftet, a telefonon hagyott hangüzenetet vagy az átkot elszabadító lemezjátszót. A civilizált, nagyvárosi környezet tehát nem állítja feje tetejére az alaphelyzetet, éppen csak bővíti a lehetőségek tárházát, plusz sokkal hétköznapibbá és valóságosabbá teszi a képtelen cselekményt azáltal, hogy egy teljesen átlagos család átlagos estéjét mutatja be, ahogy saját otthonuk melegében szembesülnek az elképzelhetetlennel.
Az Evil Dead Rise (kizárólag felnőtt nézőknek ajánljuk) jelenleg nem rendelkezik magyar bemutatódátummal, a filmet kollégánk egy londoni, premier előtti vetítésen látta. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
Akárcsak a címszereplő halottak, úgy tűnik, maga a franchise is elpusztíthatatlan. Egészen változatos módon, de valahogy mindig képes újra és újra feltalálni magát, az Evil Dead Rise esetében minden korábbinál merészebben és frissebben. Lee Cronin elképesztően kreatív, megbotránkoztatóan humoros és gyomorforgatóan felkavaró forgatókönyve, magabiztos, a zsánert értő és tisztelő rendezése már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy az új felvonásra sokáig emlékezzünk. Hogy ehhez még kiváló színészgárda, bőr alá kúszó feszültség és vérfa*gyasztó mészárlás is társult, az már csak hab a tortán. Nem akadna ki a hazugságvizsgáló, ha azt mondanánk, hogy az Evil Dead Rise minden idők egyik legjobb horrorfilmje vagy a széria talán legjobb felvonása, de hadd zárjuk ezt a kritikát inkább egy kevésbé hangzatos, sokkal inkább szívből jövő sorral - az Evil Dead Rise egy k*rva jó horrorfilm!
